Căutare

Articolul:

Akár túlzott derűlátással is vádolható lenne az a megfigyelő, aki szerint Olaszországban ezekben a napokban tetőzik az idegengyűlölet, ezen belül a románellenes hangulat. A történelem ugyanis azt bizonyítja, a hisztériakeltésnek nincs felső határa.

A szélsőjobboldali Forza Nuova száz olasz városban szervezett tüntetést a bevándorlók ellen, az olasz sajtó nyíltan uszít ellenük, a román- és romaellenes falfirkák közül a legszelídebb is hazatoloncolásukat, a legvadabb pedig halálukat követeli. Ami még súlyosabb: az idegengyűlölet a hivatalos olasz politika elemévé lett.

Polgári járőröket létesítenek, amelyek könnyen kicsúszhatnak a hatóságok ellenőrzése alól; Franco Frattini olasz külügyminiszter röviddel román kollégája megérkezése előtt Brüsszelben kért garanciát a román kormánytól arra, hogy a jövőben eltűnnek a romániai bűnözők az olasz városok utcáiról; hivatalban lévő miniszter javasolja egyes bűnözők ivartalanítását; Olaszország európai parlamenti képviselője csak a romániai nőket és gyermekeket engedné be az országba.

Őrajta viszont nincs miért csodálkoznunk, hiszen a hírhedt fasiszta diktátor, Benito Mussolini unokájáról, Alessandráról van szó. Ilyen körülmények között a román illetékesek szinte visszasírhatják azt az időszakot, amikor az olasz hatóságok még beérték a romák ujjlenyomatos nyilvántartásával…

Román hangsúlyváltás

Hazai politikai elemzők gyökeres változást észleltek az olaszországi vádakkal kapcsolatos román álláspontban azt követően, hogy Cristian Diaconescu lett a külügyminiszter. Míg Bukarest korábban beérte a védekezéssel, és csak óvatosan lépett fel a román állampolgárok védelmében, most ellentámadásba lendült.

A bukaresti diplomácia vezetője az olasz kormány szintjén is megmutatkozó románellenes retorikát, politikai és sajtókampányt emleget, Emil Boc kormányfő maga is elítélte az olasz hatóságok románellenes megnyilatkozásait.

Keményebb hangot ütött meg a román sajtó is, amely egyöntetűen az olaszországi belpolitikai viszonyokról, a súlyosbodó gazdasági körülményekről való figyelemelterelést szolgáló bűnbakkeresésről ír. A Cotidianul szerint a bevándorlók ügyében a legradikálisabb politikusok közé tartozó Roberto Maroni belügyminiszter feketén dolgoztatott román vendégmunkásokat.

Az ügyből román– olasz diplomáciai villongás lett, miután Románia torinói konzulja, Iulia Buje arról beszélt, hogy a tárcavezető több alkalommal is felkérte a konzulátust általa foglalkoztatott román állampolgárok iratainak rendezésére. Maroni pert indított a lap ellen, a konzult pedig hazahívták konzultációra.

A Cotidianul ennek ellenére tegnap arról cikkezett, hogy az olasz belügyminiszter 1996-ban négy hónap és húsz nap börtönbüntetést kapott, amiért ellenállt a pártja milánói székházában elrendelt házkutatásnak. Neve felmerült a Marco Biagi kormánytanácsos 2002-ben történt meggyilkolása kapcsán – írja a Cotidianul.

Egy másik bukaresti lap Churchill szavait idézve ítéli el az olaszokat – akik „úgy veszítik el a háborúkat, mint a focimeccset, és háborús vereségként élik meg a focivereséget” – megfeledkezve arról, hogy épp Bukarest tiltakozik a kollektív megítélések ellen.

Lehetetlen küldetés?

Mindezek után nem kétséges, hogy nehéz – alighanem hálátlan – feladatot kapott a román külügyminiszter, akinek olaszországi látogatása alkalmával mértékletességre kellett volna rávennie az olasz hatóságokat. Útja előtt kettős célként jelölte meg az Olaszországban élő egymillió román állampolgár jogainak és méltóságának megvédését, valamint a romániai bűnözőkkel szembeni olasz hatósági intézkedések támogatását.

Küldetését az olasz sajtó sem könnyítette meg, amelyben tegnap is vezető helyet kaptak a romániai bevándorlók rémtettei, az egyik olasz tévé a román állampolgárok olaszországi bűntetteinek felleltározásával „készítette elő” a bukaresti diplomácia vezetőjének római tárgyalásait. Mindebben nem kevésbé ludasok a „nyersanyagot” sajnos bőségesen szolgáltató bűnözők is, akik valóságos vadnyugatnak tekintik a félszigetet, s nap mint nap erőszakos cselekedetekkel hívják fel magukra a figyelmet.

Románia szerint a helyzet korántsem ennyire drámai. Bukarest adatainak megfelelően az olaszországi bűncselekmények öt százalékát követik el román állampolgárok, az olasz sajtó azonban 95 százalékosra nagyítja fel ezt az arányt; és jóllehet 2007-ben közel 450 román állampolgárt vádoltak erőszakkal, ez a szám eltörpül az Olaszországban naponta elkövetett 200 hasonló cselekmény mellett.

Megoldás: a demokrácia

Felmerül a kérdés: miért éppen Olaszországban vált társadalmi problémává a (roma–román) bevándorlók ügye, holott számuk igen magas Spanyolországban, Németországban, Angliában is. Aligha lehet véletlen, hogy az olaszországihoz hasonló bűnözési hullámnak lehetünk tanúi Romániában is, ahol szintén csaknem mindennapossá vált a rablás, a gyilkosság, az utcai lövöldözés, a bűnbandák nyílt összecsapása/leszámolása.

A két országban ugyanis gyengék a hatóságok, csekély az állami intézmények tekintélye, míg másutt ezek megfelelően működnek. Nemcsak olasz tisztségviselők vádolhatók korrupcióval – hasonló gyanú merül fel a román közhivatalok tisztségviselőivel szemben. Önmagában is aggasztó tény, hogy Olaszországban például a csendőrség és a hadsereg együttes erővel sem képes rendet teremteni, így „polgári járőrözésre” van szükség – ami potenciális túlkapások veszélyével fenyeget.

A bűnözés aligha fékezhető meg hatékonyan az állami erőszak és önkény fokozásával. Épp ellenkezőleg: a demokratikus intézményrendszer megerősítésével lehetne a leginkább célt érni.